Azok a bizonyos felnőttek

Nyilván elsődlegesen magamon tapasztalom, de a legtöbb idősebb emberre is igaz, hogy felnőttnek lenni, tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ember nagy gyerek lesz. A gyerek is megtanul dolgokat és ha a Barnabás (5 éves) meg tudta érteni/tanulni a duplavezérműtengelyes 4ütemű turbós benzinmotor működését, akkor meg tudná tanulni/érteni, azt is, hogy mi az a felelősség, az adóhatóság, vagy a "felnőtt kor" tipikus problémakörét.
Amire ki akarok lyukadni, hogy felnőttnek lenni ugyan olyan emberi dolog, mint gyereknek lenni. Persze fejlődni hitéletben, megtanulni bibliai igazságokat... lehet és kell is, de a gyermeki hit, mint szükséges elem viszont sokszor leépül, meghal.
A felnőtt tehát abban pl. különbözik a gyerektől, hogy megteszi azokat a dolgokat, amiket kiskorában megtiltottak neki: ne egyed magába a Nutellát, ne gyere be cipővel, ne maradj fent sokáig...! stb
A legnagyobb különbség persze, hogy felnőttnek lenni felelősség, úgyhogy megyek most aludni, hogy felelősséggel tudjak lenni mások iránt is.

ui: kérek még +4 órát minden napra, akkor talán ki tudom fejteni magam rendesen.

Egy (nem túl?) férfias bejegyzés :)

Előző vasárnap Dr Prof Mélytiszteletű Mészáros Kálmánunk :) volt az igehirdető, nagyon szeretjük :). Ott maradtam a 2. délelőtti istentiszteleten is. A hátsó szekció első padjában ültem, ahol van a kis átjárós rész, ott párhuzamos szünet van a padok között. Előttem, az átjáró túloldalán a padban ült egy anyuka és két kisgyereke, egy kicsit idősebb fiú és egy kislány kb 7 és 5 évesek. Akkor voltak először a gyülekezetben, még nem láttam őket. Nagyon fegyelmezetten ültek a porontyok, de a lánykán látszott, hogy már kicsit untatja a dolog, viszont a hely új neki, ezért nézelődött, szemlélte az arcokat. Egyszer csak összetalálkozott a tekintetünk. Pár másodperces aktív szemlélés után apró mosolyra húztam a számat, mire ő visszafojtott somolygással előrefordult. Aztán fél perc múlva megint hátralesett figyelem-e. Mivel pont a látóterem szélén volt, láttam, és rá is néztem újra, immár széles mosollyal. Ő is nevetett. A szeme is összeszűkült a csibész vigyortól. Innentől kezdve amikor hátranézett kuncogtunk, grimaszoltunk, játszottunk a tekintetünkkel. Volt egy pillanat, amikor már nem tudtam visszanézni rá, mert éreztem, hogy az örömkönnyek határán vagyok a meghatódottságtól :). Itt ez a kislány, most lát először, ráadásul pont borostás is vagyok :) és mégis tiszta szívből együtt kacagunk. Az Első Szeretet volt ez. Egy kis idő múlva szólt a bátyjának is, ő hátrapillantott, s már vele is együtt derültünk. Az igehirdetés is jó volt, de ez az élmény volt a hét csúcspontja. A szeretet ereje. Megmozdította a szellemem :).

Ha már a lágy dolgoknál tartunk, engedjék meg kedves Hölgyeim és Uraim, hogy leírjak egy hasonlóan gyermeklelkű kis mesét, melyet 3 kedves lány felváltva improvizált (Andi, Emcsi, Eszter), szerintem irtó cuki :D. Íme:

Szivárvány

Volt egyszer egy kislány, úgy hívták, Eleonóra. Legjobb barátja Stefano volt.

Amikor barátságuk elválaszthatatlanná vált, Eleonóra 9 éves volt, Stefano pedig 10. A kislány nagy kastélyban lakott, szülei keveset voltak otthon. Nagyon szerette a szivárványokat. Ha meglátott egyet, addig csodálta, míg el nem halványult.

Sokat volt Stefanoval és a vele töltött idő kincs volt számára, de csak barátként tekintett a fiúra. Ellenben Stefano fülig szerelmes volt Eleonórába. Éjjel-nappal rá gondolt amikor nem voltak együtt, de nem merte megmondani mit érez, tulajdonképpen olyan kicsi volt még, hogy nem is tudta volna megfogalmazni.

Stefanonak azonban volt egy szivárványa, amelyről Eleonóra nem tudott.

Így teltek-múltak az évek. Együtt játszottak, szaladgáltak, nevettek, mígnem felnőttek.

Egyszer megjelent egy helyes szőke herceg, a megfelelő színű lovon. Azonnal szemet vetett Eleonórára, de aljas módon, csak a hozománya és csinos termete miatt. Pár nap udvarlás után Eleonórának elcsavarta a fejét a herceg. Felültette paripájára és már vágtattak is a messzeségbe.

Amikor Stefano észrevette, hogy elmentek, már messze jártak. Stefanonak összeszorult a szíve a gondolatra, hogy még elköszönni sem tudott a lánytól. Ekkor eszébe jutott a szivárvány. Annak a tetejéről mindent lehet látni! Nem is kellett több, felszaladt a tetejére. Megpillantotta a lóháton vágtató párost és lekiáltott nekik! Eleonóra elámult a fejük felett ragyogóan ívelő szivárvány láttán. Ekkor eszmélt csak rá, hogy a hercegben csak daliás megjelenését szerette, viszont Stefanonak gyerekkorától mélyen ismert személyét.

Stefano látta, hogy leszáll kedvese a nyeregből, s le is engedett neki egy kötelet. Eleonóra azonban nem tudott kötélre mászni. Már majdnem elszomorodott, amikor mintegy varázsütésre, valahonnan a felhők mögül megjelent egy hófehér pegazus. Vakító világossága lenyűgözte mindnyájukat. Megállt Eleonórával szemben, akinek nem is kellett több, felpattant a hátára és repültek is felfelé.

Stefano könnybe lábadt szemmel várta a lányt. Erősen magához ölelte, úgy segítette le a csodás lényről és el se engedték egymást hosszú perceken keresztül.

Ennek a szivárványnak volt még egy különlegessége. Minden színe egy jó tulajdonságot jelentett: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Aki lecsúszott a szivárványon, ezek a tulajdonságok mind igazak lettek rá.

Miután alaposan megszeretgették egymást, lehuppantak rá és lecsúsztak.

Még ma is boldogan élnek. :)
Ja.

Jakab

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.

Ma (avagy: tegnap)

1: ébredésem után közölték h reggeli helyett vigyem el a Julcsit és a Katát suliba

2: Anna, közben: menjek még be a gyülibe 1 cipősdobozért

3: menjek el az én cipősdobozomért a pláza tetejére, mert apuék oda viszik... -.-

4: érjek ki az ovihoz a programra 9-re, úgy, hogy ezt az egészet kb fél órával előbb kezdtem intézni (de azért sikerült :D)

5: műsor, ajándékozás... még nem is végeztünk, de már siessek át a váciba 11:40-re konzultálni az elmaradásaim miatt, 10:35-ös buszt éppen futva elértem

6: suli 6-ig: két kávé, és két tanórányi alvás, + kikéredzkedtem csomagolópapírért Zozy nyakkendőjéhez :) (ok ez az én hibám h eddig elfelejtettem :)

7: spuri át ifire

8: de előtte még üdítőt kell venni -> kisbolt

9: fel a Lados lakba, ott teafőzés + nép-terelés

10: ajándékozás, játék, fekvőtámasz & kézenállás, Stop-est kb 1,5 órán át...

11: sprint a 22:40-es uccsó buszra

12: és most itt vok battyánba

13: képek feltöltve picasára:

http://picasaweb.google.com/matraimate/DedoDejoo#

http://picasaweb.google.com/matraimate/SzentPreSentEloajandekozas8#

14: +facebookra -.-

15: blogírás, Bazsival váltott chatelés alapján :D

Done.
 

Tanulság?
Nem volt hiányom semmiben, ahogy Ábrahám is mondta vala: az Úr gondoskodik (1Móz22:14). Volt mit ennem, innom... + minden rendelkezésre állt és a dolgok mentek, minden pöpecül. Dicsőség ezért Istennek :)

M

Áucs

Azt hittem eltalált a szerelem nyila... de csak súrolt, nem halálos. A seb szépen gyógyul, már alig látszik... habár néha felkaparom... csak tudnám miért... hülye vagyok :D

A kommunikációs-hézag. Az az oka mindennek!