2010. december 19., vasárnap
Jakab
Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.
2010. december 18., szombat
Ma (avagy: tegnap)
1: ébredésem után közölték h reggeli helyett vigyem el a Julcsit és a Katát suliba
2: Anna, közben: menjek még be a gyülibe 1 cipősdobozért
3: menjek el az én cipősdobozomért a pláza tetejére, mert apuék oda viszik... -.-
4: érjek ki az ovihoz a programra 9-re, úgy, hogy ezt az egészet kb fél órával előbb kezdtem intézni (de azért sikerült :D)
5: műsor, ajándékozás... még nem is végeztünk, de már siessek át a váciba 11:40-re konzultálni az elmaradásaim miatt, 10:35-ös buszt éppen futva elértem
6: suli 6-ig: két kávé, és két tanórányi alvás, + kikéredzkedtem csomagolópapírért Zozy nyakkendőjéhez :) (ok ez az én hibám h eddig elfelejtettem :)
7: spuri át ifire
8: de előtte még üdítőt kell venni -> kisbolt
9: fel a Lados lakba, ott teafőzés + nép-terelés
10: ajándékozás, játék, fekvőtámasz & kézenállás, Stop-est kb 1,5 órán át...
11: sprint a 22:40-es uccsó buszra
12: és most itt vok battyánba
13: képek feltöltve picasára:
14: +facebookra -.-
15: blogírás, Bazsival váltott chatelés alapján :D
Done.
Tanulság?
Nem volt hiányom semmiben, ahogy Ábrahám is mondta vala: az Úr gondoskodik (1Móz22:14). Volt mit ennem, innom... + minden rendelkezésre állt és a dolgok mentek, minden pöpecül. Dicsőség ezért Istennek :)
Nem volt hiányom semmiben, ahogy Ábrahám is mondta vala: az Úr gondoskodik (1Móz22:14). Volt mit ennem, innom... + minden rendelkezésre állt és a dolgok mentek, minden pöpecül. Dicsőség ezért Istennek :)
M
2010. október 16., szombat
Áucs
Azt hittem eltalált a szerelem nyila... de csak súrolt, nem halálos. A seb szépen gyógyul, már alig látszik... habár néha felkaparom... csak tudnám miért... hülye vagyok :D
A kommunikációs-hézag. Az az oka mindennek!
A kommunikációs-hézag. Az az oka mindennek!
2010. október 14., csütörtök
Csak úgy
Ne ess 2shake-be!
Isten ismer, tudja mit tesz.
Ki ne hinné ugyan mindezt?...
Megvan erre nálunk a fül,
Csak a fej nincs meg ott belül. :)
Felületes, torz jellemünk,
Vele semmit sem kezdhetünk.
Kevés a mi leheletünk.
Kell, hogy Isten legyen velünk.
Az is baj, ha sok a duma,
Elfolysz tőle mint a Duna.
Csak Jézus az élet Ura,
Engedd, hogy vezesse utad!
Isten ismer, tudja mit tesz,
Úgy használ, ahogy senki nem.
Mért' vagy olyan gyakran rideg?
Nincs rá okod, hisz Ő tied!
M
Nincs királyi út, de a cél Mennyei!
Isten ismer, tudja mit tesz.
Ki ne hinné ugyan mindezt?...
Megvan erre nálunk a fül,
Csak a fej nincs meg ott belül. :)
Felületes, torz jellemünk,
Vele semmit sem kezdhetünk.
Kevés a mi leheletünk.
Kell, hogy Isten legyen velünk.
Az is baj, ha sok a duma,
Elfolysz tőle mint a Duna.
Csak Jézus az élet Ura,
Engedd, hogy vezesse utad!
Isten ismer, tudja mit tesz,
Úgy használ, ahogy senki nem.
Mért' vagy olyan gyakran rideg?
Nincs rá okod, hisz Ő tied!
M
Nincs királyi út, de a cél Mennyei!
2010. június 9., szerda
B u d a p e s t feeling
Emberek... - ülnek. A szemükben bánat.
Alattuk vágtat,
a piros hetes bátran,
töri az utat magának.
Nem is sejti:
A rakomány már régen megfáradt.
Tekintetük mesél, arcuk barázda
Rajtuk néha a kátyúk vetnek, hánynak.
Télen sokat fáztak,
Tavaszban csak áztak-áztak,
Nyáron meg most is hőgutában járnak,
A szemükben, lám mindig ott ül - a Bánat.
M
Alattuk vágtat,
a piros hetes bátran,
töri az utat magának.
Nem is sejti:
A rakomány már régen megfáradt.
Tekintetük mesél, arcuk barázda
Rajtuk néha a kátyúk vetnek, hánynak.
Télen sokat fáztak,
Tavaszban csak áztak-áztak,
Nyáron meg most is hőgutában járnak,
A szemükben, lám mindig ott ül - a Bánat.
M
2010. május 26., szerda
Megtérésem
Vannak olyan emberek, akik életük nagy döntéseit képesek percek alatt meghozni. Nos én nem ilyen ember vagyok. Általában nálam a fontos döntéseknek nagyon sokat kell érniük, habár szeretem a spontán ötleteket is, néha vannak ilyenek is :), de a fontos döntéseket hajlamos vagyok nem csak, hogy túl sokáig fontolgatni, hanem halogatni is. Így volt ez a megtérésemmel is.
Amikor kb. 12 éves koromban először bekerültem egy gyülekezetbe, nem saját akaratomból történt, vittek. Aput hívta meg a falunk orvosa, akivel jóban volt. Én mentem vele, és minden olyan "modern templomos"-nak tűnt, persze ez egy baptista gyülekezet volt. Nem ámultam és bámultam, tulajdonképpen nem is izgatott a dolog. Ültem és szorgalmasan rajzolgattam. Első művem egy tank, ami épp akkori rajztudásom büszke csúcsa volt. Látszik mennyire értettem a kereszténység dolgot... semennyire :).
Aztán mentünk többször is, én bekerültem a vasárnapi iskolába. Unalmasnak találtam. A vezetői pedig nagyon lelkesek voltak, de én csak ültem, mint egy begubózott kis autista. Örülök, hogy nem vagyok az :).
Valószínű azért voltam passzív, mert a suliban én tartoztam a "galamblelkű" = "szaduljuk őt" kategóriához, így megaláztatásból volt részem bőven, főleg, hogy ezt nem is tudtam kezelni, így azt hittem az élet csak egy szürkés félelem a társadalomtól. Örülök, hogy volt mindig 1-2 BARÁTom, akik persze lányok voltak, ezért barátot írok, hogy érthető legyen. Érdekes módon ők mindig meghallgattak. Azt hiszem mintapéldája voltunk a fiú-lány barátságoknak. Egy ágyban aludtunk egy takaróval, és mint OLYAN, eszünkbe sem jutott, mert úgy gondolkodtunk, mintha vér szerinti testvérek lennénk. (persze manapság már nem szoktam a rokonaimon kívül mással aludni :D )
Az idő telt, én felkerültem Pestre egyetemre, a barátságok elhalványultak. Egyedül maradtam, az emlékek, érzések halmozódtak.
Az az igazság, túl flegmatikus vagyok, hogy ezek miatt depresszióba essem, de azért rossz volt. Persze ezek a barátságok oldottak a gátlásaimon, de az egyetemen azért most sem voltam az élvonalban a partyarcok között. Akkoriban már a "Törekvők órájának" nevezett alkalomra is jártam. Végülis azt is úgy ajánlották, hogy kéne mennem, de az legalább közelebb állt hozzám, mivel kisebb közösségben, közvetlenebbül zajlott, így nem lehetett háttérbe szorulni. Ott értettem meg mi a válasz arra a sok kérdésre, amelyek bennem voltak, és néha még megfogalmazni sem tudtam őket. Egyszerűen űrként tátongtak.
Megértettem a legfontosabbat. Mert az oké, hogy van Isten, lennie is kell, ezt eddig is így gondoltam. De! Ki az, hogy Jézus, és minek ide még egy személy, amikor minden happy, Isten szeret és vigyáz rám? Hát igen, eddig igaz is, de rá kellett, hogy jöjjek: szabad akaratot adott az embernek, nekem is. Ezt tiszteletben tartja. És miért kellett akkor Jézus? Mert az ember szabad akaratából esett bűnbe (Ádám és Éva ugyebár), és ez a bűnös állapot így, öröklődött, és most is öröklődik. Ezek után az emberek csak akkor vállalhattak közösséget Istennel, ha engesztelésül áldozatokat mutattak be Neki. Ajjaj... Viszont! Ezért jött Jézus, hogy minden emberért bemutassa egyedüli, és elegendő áldozatát, Isten tulajdon fiaként. Ide kell szintén a szabad akarat, mivel az ember (pl én :) ) még ma is bűnnel születik (lásd a gonoszkodó gyerekeket, akármilyen neveltetés ellenére), és ha önmagamtól nem döntök úgy, hogy elfogadom ezt az áldozatot, akkor az előző állapotban maradok.
Én döntöttem. Állítsuk vissza a kapcsolatot! Egyik Törekvőkön imádkoztam és döntöttem: elfogadom és komolyan veszem ezt az áldozatot, amely értem történt. Éreztem, hogy Isten ott volt nagyon közel :).
Így már közösségbe lehetek Vele, most is itt van, mikor ezen sorokat pötyögöm. Mostmár képes vagyok meglátni, mi az a jó amit velem akar. Mert jót akar, és igenis szeret.
Ha pedig most az a kérdés, "Akkor miért van annyi éhezés és betegség... stb?" itt találhatóak válaszok :) http://tinyurl.com/theans
Ennyi. Örülök, hogy mostmár Istennel lehetek, és a legjobb barátom lehet, akit mindig megkérdezhetek.
Amikor kb. 12 éves koromban először bekerültem egy gyülekezetbe, nem saját akaratomból történt, vittek. Aput hívta meg a falunk orvosa, akivel jóban volt. Én mentem vele, és minden olyan "modern templomos"-nak tűnt, persze ez egy baptista gyülekezet volt. Nem ámultam és bámultam, tulajdonképpen nem is izgatott a dolog. Ültem és szorgalmasan rajzolgattam. Első művem egy tank, ami épp akkori rajztudásom büszke csúcsa volt. Látszik mennyire értettem a kereszténység dolgot... semennyire :).
Aztán mentünk többször is, én bekerültem a vasárnapi iskolába. Unalmasnak találtam. A vezetői pedig nagyon lelkesek voltak, de én csak ültem, mint egy begubózott kis autista. Örülök, hogy nem vagyok az :).
Valószínű azért voltam passzív, mert a suliban én tartoztam a "galamblelkű" = "szaduljuk őt" kategóriához, így megaláztatásból volt részem bőven, főleg, hogy ezt nem is tudtam kezelni, így azt hittem az élet csak egy szürkés félelem a társadalomtól. Örülök, hogy volt mindig 1-2 BARÁTom, akik persze lányok voltak, ezért barátot írok, hogy érthető legyen. Érdekes módon ők mindig meghallgattak. Azt hiszem mintapéldája voltunk a fiú-lány barátságoknak. Egy ágyban aludtunk egy takaróval, és mint OLYAN, eszünkbe sem jutott, mert úgy gondolkodtunk, mintha vér szerinti testvérek lennénk. (persze manapság már nem szoktam a rokonaimon kívül mással aludni :D )
Az idő telt, én felkerültem Pestre egyetemre, a barátságok elhalványultak. Egyedül maradtam, az emlékek, érzések halmozódtak.
Az az igazság, túl flegmatikus vagyok, hogy ezek miatt depresszióba essem, de azért rossz volt. Persze ezek a barátságok oldottak a gátlásaimon, de az egyetemen azért most sem voltam az élvonalban a partyarcok között. Akkoriban már a "Törekvők órájának" nevezett alkalomra is jártam. Végülis azt is úgy ajánlották, hogy kéne mennem, de az legalább közelebb állt hozzám, mivel kisebb közösségben, közvetlenebbül zajlott, így nem lehetett háttérbe szorulni. Ott értettem meg mi a válasz arra a sok kérdésre, amelyek bennem voltak, és néha még megfogalmazni sem tudtam őket. Egyszerűen űrként tátongtak.
Megértettem a legfontosabbat. Mert az oké, hogy van Isten, lennie is kell, ezt eddig is így gondoltam. De! Ki az, hogy Jézus, és minek ide még egy személy, amikor minden happy, Isten szeret és vigyáz rám? Hát igen, eddig igaz is, de rá kellett, hogy jöjjek: szabad akaratot adott az embernek, nekem is. Ezt tiszteletben tartja. És miért kellett akkor Jézus? Mert az ember szabad akaratából esett bűnbe (Ádám és Éva ugyebár), és ez a bűnös állapot így, öröklődött, és most is öröklődik. Ezek után az emberek csak akkor vállalhattak közösséget Istennel, ha engesztelésül áldozatokat mutattak be Neki. Ajjaj... Viszont! Ezért jött Jézus, hogy minden emberért bemutassa egyedüli, és elegendő áldozatát, Isten tulajdon fiaként. Ide kell szintén a szabad akarat, mivel az ember (pl én :) ) még ma is bűnnel születik (lásd a gonoszkodó gyerekeket, akármilyen neveltetés ellenére), és ha önmagamtól nem döntök úgy, hogy elfogadom ezt az áldozatot, akkor az előző állapotban maradok.
Én döntöttem. Állítsuk vissza a kapcsolatot! Egyik Törekvőkön imádkoztam és döntöttem: elfogadom és komolyan veszem ezt az áldozatot, amely értem történt. Éreztem, hogy Isten ott volt nagyon közel :).
Így már közösségbe lehetek Vele, most is itt van, mikor ezen sorokat pötyögöm. Mostmár képes vagyok meglátni, mi az a jó amit velem akar. Mert jót akar, és igenis szeret.
Ha pedig most az a kérdés, "Akkor miért van annyi éhezés és betegség... stb?" itt találhatóak válaszok :) http://tinyurl.com/theans
Ennyi. Örülök, hogy mostmár Istennel lehetek, és a legjobb barátom lehet, akit mindig megkérdezhetek.
2010. május 16., vasárnap
Egzaltált
Egzaltált
Nyelv: latinszertelen, heves, szenvedélyes
elragadtatott, lelkesült
nem egészen beszámítható, kótya
2010. május 14., péntek
i-Ge
" 7Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott. 8Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 10Lehajlította az eget és leszállt, homály volt lába alatt. 11Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg. 12Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből. 13Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik. 14Dörög az ÚR az égben, mennydörög a Felséges. 15Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait. 16Láthatóvá vált a tengernek a medre, föltárultak a világ alapjai az ÚR dorgálásától, haragos szele fúvásától. 17Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam. 19Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. 20Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 21Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. 23Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. 24Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 25Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, tisztaságom szerint, amit jól lát." 2Sámuel22
2010. április 28., szerda
Trivát
Kitaláltam egy új szót: Trivát :), hogy megértsétek kifejtem itt lám:
Mentségem nincs hát, hogy megrontott e világ,
Mit tettem, érte felelek én. Én, senki más.
Sajnos lelkem nehéz, az Ördög meg kíván,
De nem engedek neki, hisz vár rám a Hívás!
Kell indulnom bőszen, mert az élet kihány,
Mint fáradt gyomor, a túlfogyasztott piát - ha mértéktelen ittál.
Erőm hát honnan is merítsem? Itt áll:
Bibliám kell olvassam, bízvást, nem is mást!
"Ígyhát, itt lám immár nincs már mis-más,
MERT bizám minnyá' itt fáj egy szellemi siskás!"
Aztán megy majd a sírás.
Túlzás? Hisz nem segít CSAK maga az Írás.
Kizárólag attól, a kezed lesz csak tintás - a hasadon meg hízás.
Kell, hogy legyen mellette még legalább tíz társ.
Hogy kerüljük a túlzott egó elbízást. --
És együtt húzzuk tovább azt a kis-lightos igát,
Mert egyedül a tempóm nem előzne csigát.
A tíz társ közül HÁROM, leginkább mégis ki más,
Mint a legtisztább, Szent-Király-Trivát.
Jíhhá!
,,,
//B-} M.
'''
Mentségem nincs hát, hogy megrontott e világ,
Mit tettem, érte felelek én. Én, senki más.
Sajnos lelkem nehéz, az Ördög meg kíván,
De nem engedek neki, hisz vár rám a Hívás!
Kell indulnom bőszen, mert az élet kihány,
Mint fáradt gyomor, a túlfogyasztott piát - ha mértéktelen ittál.
Erőm hát honnan is merítsem? Itt áll:
Bibliám kell olvassam, bízvást, nem is mást!
"Ígyhát, itt lám immár nincs már mis-más,
MERT bizám minnyá' itt fáj egy szellemi siskás!"
Aztán megy majd a sírás.
Túlzás? Hisz nem segít CSAK maga az Írás.
Kizárólag attól, a kezed lesz csak tintás - a hasadon meg hízás.
Kell, hogy legyen mellette még legalább tíz társ.
Hogy kerüljük a túlzott egó elbízást. --
És együtt húzzuk tovább azt a kis-lightos igát,
Mert egyedül a tempóm nem előzne csigát.
A tíz társ közül HÁROM, leginkább mégis ki más,
Mint a legtisztább, Szent-Király-Trivát.
Jíhhá!
,,,
//B-} M.
'''
2010. március 3., szerda
2010. február 19., péntek
2010. január 12., kedd
Márai Sándor: A lustaságról
Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges.
Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe.
Aztán van a másik, a függőleges lustaság, amikor a pillanat előtt maradunk lusták, amikor nem gondoljuk, mondjuk, vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki a kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg a levelet, vagy nem jegyezzük fel a gondolatot, rögtön akkor, abban a pillanatban. Ez az utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.
Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe.
Aztán van a másik, a függőleges lustaság, amikor a pillanat előtt maradunk lusták, amikor nem gondoljuk, mondjuk, vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki a kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg a levelet, vagy nem jegyezzük fel a gondolatot, rögtön akkor, abban a pillanatban. Ez az utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)