Ha megrögzött "magyar" lelkület lenne bennem (óember), akkor valószínű csak azt írnám:
>>Manapság már 5 percet sem napozhat az ember egy padon, anélkül hogy valaki meg ne próbálná lehúzni. Leültem, elkezdtem játszani a telefonomon. Valószínű ezt látva, két igen sebhelyes testű napbarnította, siófoki (mint kiderült), de nem roma csávó odajött, és leszólított. Szomorúan konstatálták, hogy a kezemben lévő 5110-es értéke nem haladja meg az 1000ft-ot. Jó... akkor adjunk be neki valami rizsát és húzzuk le pár ezerrel - gondolhatta magában kettőjük közül az alfa hím ("Krisztián" - elvileg), de hogy miért ezt feltételezem az később derül ki.
Szó esett euró-átváltásból "befolyó jövedelem"-ről és arany-bizniszről is :)<<
De:
Aztán végül kilyukadtunk a "munkánál".
Mondom: Jó, a munkát támogatom, de pénzt nem adok. Holnap kiviszlek titeket Isztimérre - ahol elvileg ásást vállaltak napi 4600Ft-ért. Veszek kaját, a cigit oldjátok meg.
"Krisztián": ÁÁÁÁjjj... mi maradnánk a busznál, de ha adsz 2000Ft-ot akkor abból megvesszük a jegyet, és veszünk kaját.
Én: Hát... a jegy egy ezres, kaját meg vegyünk most.
"Krisztián": AAAAz nem jó, mi kakaós csigát akarunk enni, mert nem kell bajlódni vele stb...
Én: Ok, itt a kisbolt veszek most.
"Krisztián": ÁÁÁÁ.. az nem jó, a kakaóscsiga megromlik...
Én: Nem romlik!
"Krisztián": Menjünk.
1. kisbolt: péksüti: 0 db
2. kisbolt: csak kalács: ÁÁÁÁjj a kalácsot nem szeretem... Viszont van itt ez a süti, ebből kérünk ezer forint értékben Gyöngyi néni - monja "Krisztián" az eladónak. Ismerte.
Jó - mondom -, ha "munka" közben feltétlen sütit akartok enni, akkor legyen az...
És itt Isten azt mondta: Elég már! Jól van fiam kiálltad a próbát... Nem volt a táskámban a pénztárcám. Pedig nem vettem ki tegnap óta, és arra is figyeltem, hogy még csak a közelébe se férkőzzenek felebarátaim :).
Hát akkor beugrok érte a lakásba - mondtam nekik... Telefon anyunak, nem látta-e. Nem veszi fel. Telefon Julcsinak. Nem anyuval van. Telefon Katának. Nem veszi fel. Mostmár gondoltam magamban: Jójó, Uram elég a jelekből, vettem.
A parkban vártak rám "Krisztiánék", valakivel dumáltak, de mikor látták hogy közeledek, sietve elköszöntek.
Mikor közöltem, hogy nincs meg a pénztárcám, ők már "gondolták előre" - mondták. Még nem álltam meg, nem értem teljesen oda hozzájuk, már köszönnek is el: Akkor csá. Csá.
Kiálltam a próbát. Nem hajtottam el őket, mert sebhelyes az arcuk, vagy nem épp szimpik.
Telefon anyunak. Kata veszi fel.
M: Hol vagytok már?
K: Jaa.... Epret szedünk Tácon.
M: Csúcs. Pénztárcám nálatok van?
K: Ja.
