Emberek... - ülnek. A szemükben bánat.
Alattuk vágtat,
a piros hetes bátran,
töri az utat magának.
Nem is sejti:
A rakomány már régen megfáradt.
Tekintetük mesél, arcuk barázda
Rajtuk néha a kátyúk vetnek, hánynak.
Télen sokat fáztak,
Tavaszban csak áztak-áztak,
Nyáron meg most is hőgutában járnak,
A szemükben, lám mindig ott ül - a Bánat.
M
