2010. január 12., kedd

Márai Sándor: A lustaságról
 
Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges.
Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe.
Aztán van a másik, a függőleges lustaság, amikor a pillanat előtt maradunk lusták, amikor nem gondoljuk, mondjuk, vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki a kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg a levelet, vagy nem jegyezzük fel a gondolatot, rögtön akkor, abban a pillanatban. Ez az utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.

2 megjegyzés:

  1. A biblia ezt mondja a lustaságról:
    A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog. Péld 12:24
    A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalma. Péld 12:27
    :)
    Mogi

    VálaszTörlés
  2. Köszi az igei megerősítést :)

    VálaszTörlés